Papbácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát. Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba. Az apáca beül, keresztbe rakja a lábát és kivillantja a combját. A pap nem állja meg, hogy ne fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmat a kocsi fölött. Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi: - Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra? A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától. Kis idő múlva, engedve a kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehetőséget és újrakezdi, mire az apáca: - Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra! Újabb füligpirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás: - Bocsánatát kérem, nővér, legyőzött a test gyarlósága. Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vet a papra. A pap gyorsan előveszi a Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa: "Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa."*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*- Tanulság: Munkája során mindig szerezzen be minden elérhető információt, mert különben soha vissza nem térő lehetőségeket szalaszthat el.